Augusztus 31-én indultak meg az argentín katonai diktatúra felelősei elleni
perek Rosarioban. Öt magas katonai beosztású, a többsége már pár éve előzetesben, vagy házi őrizetben lévő gyanúsított elleni perek történelmi esemény volt a város számára, hiszen az 1976-83 tartó katonai diktatúra, vagy ahogy itt hívják "La Guerra Sucia" Mocskos Háború szinte mindenkit érintett valahogy: eltűnt családtagok, börtönben születés, menekülés másik országba, lelki roncs szülők, megrázó családi történetek.A munkatársaim közül a szervezet vezetője 7 évet élt Bolíviában egy közösségben, az első években a kisfiát hátrahagyva, egy másik akkori férje börtönből való kiszabadulása után útközben tűnt el soha többé nem hallottak róla. A feleség kutatásai alapján egyike volt azoknak akiket az ún. "Vuelos de Muerte" Halálrepülések során elkábítva egy repülőgépbe tettek, és az Atlanti- óceán felett kidobták őket. A szobatársam anyukája a börtönben hozta világra a bátyját, az apuka szintén eltűnt....A történetek nagyon is élőek, az emberek beszélnek róla, és 31-én a pereknek helyszínt adó Szövetségi Bíróság épülete előtti tömegmegmozduláson a felszabadult öröm, és a végtelen düh és fájdalom egyszerre kavarogtak a levegőben. Érdekesség, hogy a nyilvános per egy maximum 20 fős hallgatóságnak helyet adó teremben fognak zajlani az elkövetkezendő 4 hónapban, ami nagy tiltakozást váltott ki a sokszorosát kitevő érintettek körében, ám változtatást nem értek el vele.
A katonai diktatúráról itt lehet olvasni többet spanyolul, az argentin Oktatási Minisztérium honlapján: http://www.me.gov.ar/efeme/24demarzo/dictadura.html
itt pedig angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Dirty_War
Én most a perek elleni tüntetésről szólnék pár szót. Nem volt lélegzetelállító tömeg, de annál
zajosabbak színesebbek, lelkes vidám,dühös és fájdalmas arcok. Mindenhol vörös vagy argentin zászlós transzparensek, megtépkedve, és mozgalmi feliratokkal díszítve: Elég!, Igazságot!, Semmi megkülönböztetés, közös börtön! sok rasztás, hippinek öltözött, szakállas fiatal, decens középkorúak, és a Plaza De Mayo nagymamái, az emblematikus fehér kendővel a fejükön, amelyik szervezet arról híresült el, hogy még a diktatúra ideje alatt minden vasárnap felvonultak a Plaza de Mayon, az elnöki palota előtt Buenos Airesben, és nyakukban az eltűnt unokák fényképeivel némán követelték a többségében eltűnt vagy börtönbe hurcolt fiaik és lányaik kiskorú gyermekeinek a családhoz való visszaszolgáltatását. (Sok letartózatott szülő gyerekeit nevelőszülőkhoz, vagy más, rendszerhű családhoz helyeztek el. A ma 30 körüli fiatalok között sokan kutatják valódi származásukat és gyökereiket).
Megindító volt, a hangos zene, és lelkesítő beszédek, mosolygós fiatalok... egyetlen zavarbaejtő részlettel: amerre a szem ellátott szocialista, kommunista és munkáspártok vörös transzparensei színezték az utcán és lelkes fiatalok kántáltak mozgalmi indulókat Che Guevara, és Lenin arcképek alatt megbújva....
Nem is tudom miért hozott ennyire zavarba a vörös szín, hiszen én voltam a legszomorúbb amikor a debreceni egyetem homlokzatáról leszedték azt a szép nagy vörös csillagot...persze csak 4 éves körül lehettem, nem tudhattam mindazt amit később növekedvén a fejembe töltöttek a vörös csillag mibenlétéről. Ami zavarba ejtett, az az ellentmondás volt, hogy amit én a diktatúrának, és kegyetlen elnyomó rendszernek véltem, és lettem tanítva, az itt az utcán vonult fel egy számomra ugyanannak tűnő, mégis politikai-ideológiai ellentétként megjelenő kegyetlen diktatúra ellen. Szinte dühös lettem a rendezvény magját adó fiatal kommunistákra, hogy emberek, hallottatok ti a Kommunista blokkról "odaátról", Európából? Valószínüleg nem sokat. Eddigi beszélgetéseim alapján a dél-amerikai baloldali mozgalmak mai hétköznapi "harcosai" egészen figyelmen kívül hagyják mindazt ami Európában történt. Az "más" volt.
Zavaromat, mintegy egy másfél órás ácsorgás, három fiatal rockbanda, és a vacsoraidő következtében hazafelé ballagván a rendezvény véget érte előtt az a felismerés oldotta fel, hogy bal vagy jobb, piros vagy kék vagy zöld, az emberi kegyetlenséget bármilyen transzparens, és jelkép és gondolat mögé rejtegethető, semmi szín alatt el nem fogadható.
