Izzadós. Az elmúlt hónapokban, amikor még kétnaponta ingadozott a hőmérséklet 20 és 35 fok között azt mondogatták nekem, majd meg fogom látni, milyen elviselhetetlen a karácsony.Nem hittem nekik, de igazuk lett. Valahogy az én fejemben a feldíszített fenyőfák és a sorégők megjelenése automatikusan magával hozza a hideget.Bár Rosarioban és Buenos
Airesben is lassan előkerültek az ajtódíszek, nagy piros gömbök, és túldíszített áruházi karácsonyfák mikulásbábbal, ezek látványa
inkább még inkább izzadásra késztette az embert mint semhogy lehűtötte volna.
A karácsonyi kellékek, egyébként szinte kivétel nélkül műanyagból vannak, a főként kis fát beleértve, ez alól kivételt talán Dél-Argentína jelenthet, ahol a gleccserek mellett eléldegélnek a fenyőfák, de szerencsére még nem őrültek meg annyira az észak és közép- argentinok, hogy onnan fenyőfát hozassanak maguknak karácsonyra. Még.
Az ünnepi készülődés érdekesen keveredett a szokásos családi nyaralások megtervezésével, mivel ITT NYÁR VAN, misem természetesebb, hogy mindenki kiveszi szokásos éves szabadságát, legalább egy hónapot...egy kedves ismerősöm szerint januárban és februárban Argentínában a fű sem nő....igaza van. A papír írószer bolttól, az egyetemen át az önkormányzatig, a dolgozók száma a nyitvatartási órával együtt megnegyedelődik. Argentína kiteszi a "Nyaralni mentem" táblát. A legtöbben a brazil és az uruguayi tengerpartokat választják( az argentinok állítólag rondák), néhányan délre mennek hűsölni, és Rosarioban a legtöbben kifekszenek a Paraná partjára.Mindezeknek megfelelően ugyanabban a kirakatban árulják a karácsonyfadíszeket mint a strandpapucsokat, és a napozószőnyeget.
A karácsonyi ünepeket, melyet a hozzám közel lévő baloldali
érzelmű, világbakikiáltósan atesita argentin ismerőseim csak "Ünnepeknek" hívnak, amely spanyolul a fiestas, vagyis "Bulik" kifejezésnek is megfelel, és sokan nem is állítanak karácsonyfát, nem könnyű itt a betlehemi történettel azonosulni. Az adventi készülődés teljesen ismeretlen számukra, az ajándékvásárlási roham annál inkább. A karácsonyi vacsorák speciális menüjével kapcsolatban többszöri felméréseim szerint a menük a következőek:
- Elvetemülten Európát majmoló családok: gesztenyés pulyka
- Kevésbbé elvetemültek: pulyka sok sok salátával
- A többiek: ugyanaz az asado(sült hús), amit minden vasárnap elfogyaszt a családjával, néhány különlegesebb előétellel, és desszerttel körítve.
A lakótársam karácsonyi menüjéből két számomra kedves nevű ételt szeretnék említeni, amiknek a receptjét szívesen megosztom bárkivel akiknek az elnevezés legalább annyira felkelti az érdeklődését mint nekem: a pionono, és a vitelton.
Az étel, mint minden argentin társadalmi érintkezésben központi szerepű ( ha már a fát kilőtték), mellett természetesen rengeteg mennyiségű pezsgő, bor, és cidra ( almabor) kerül elfogyasztásra karácsonykor. Maga az ünnep valójában 1 napos, sőt 4-5 órás. A december 24-én, este 8-9 körül az előételekkel kezdődő maratoni evés az éjfélkor történő egész várost háborús ütközetté átalakító tüzijátéksorozatba torkollik, majd ezek után az ajándékok kicsomagolásába. Ezekeután mág hajnalig meg a dajdaj. Megjegyzésként itt fontos, hogy december 24-én kívül az ajándékozás szempontjából fontos ünnep a január 6- is, a "Reyes" amikor is érkeznek a három királyok, Melchor, Gaspar és Baltasar, és hozzák az ajándékokat. A szerencsésebbeknek legalább is repetaként, a kevésbé szerencsésebbeknek választaniuk kell köztük és a Nino Jesus "szállítmánya" között.
Összességében, bár a nyarat nagyon szeretem, a karácsony hangulatát nem áldoznám fel semmiért sem egy trópusi országért. Élménynek érdekes, izgalmasnak nem nevezném, mert például annyira nem mókás leégett háttal szép ruhában ünnepelni, vagy csurig izzadtan állni a konyhában. Barátaimnak köszönhetően mégis megérintett minket a karácsony hangulata egy rövid időre: December 25-én a hajnali pár órás esőben, és még sötétében, fáradtan Dzsingölbelszt énekelve a teraszon.
