Új szelek

A nyaralásnak van értelme.

Bevallom, mindmáig kételkedtem a nyaralások hosszát, típusát, és egyáltalán a rá elköltött pénz mennyiségének arányos hatását az életemre, de rá kellett jönnöm: minél hosszabb, minél színesebb, és minél függetlenebb anyagilag annál pihentetőbb:)

A jó sorsomnak köszönhetően 3 hétre elmehettem nyaralni, ami teljes kikapcsolódást jelentett a március óta 24 órában tartó új kultúrába, nyelvi, és munkaközegbe való beilleszkedés fáradalmaitól, amikről ne is sejtettem, hogy ennyire leterhelnek. De tény, az EVS mint kaland, fárasztó, és sok erőfeszítést igényel.De pont ezért ér annyit amennyit ér utána.

Hazatérvén a nyaralásból, sok elhatározással indultam neki kvázi az önkéntes szolgálatom második felének:

1, Mivel a negyedéves értékelésem elbagatelizálása a fogadóim által fényt vetett az itteni kölcsönösen tiszteljük, és számon tarjuk hozzáállás nem létezésre,rájöttem, hogy saját munkarendet kell felállítanom, és magamnak teljesítenem

2, Nekem kell a munkák után mennem amiket szeretnék csinálni, mert ha nem csak azokkal bíznak meg amiket senki sem szeretne csinálni.

3, Megbeszélés közben a másik szavába kell vágni, ha azt akarom, hogy rám figyeljenek.

4, Fontos, hogy mindenkivel aki a fogadószervezetemnél lakik személyes kapcsolatot alakítsak ki, főleg, mert szinte egyikőjük sem tudja az elektronikus levelezést rendesen használni.

5, Koncentrálnom kell, amikor beszélek, és meg kell válogatnom a szavaim,különben ott értenek félre, ahol csak tudnak.

Ezekkel az elhatározásokkal, és a megvalósításukon való igyekezetemben 2 nap alatt elborítottak munkával...hogy ezek a személyiségem nagyobb tiszteletét sikerült-e kivívni nem tudom, de hogy nem unatkozom többet az irodában, az biztos.( Csak vacogok, mert nem lehet az asztalom melletti ablakot becsukni, és bár csontig van csavarva az egyszem fűtőtest az emeleten, én mégis fázom egy kicsit....)

A tennivalók a következő hétre:

-Megirni egy pályázatot az UNIFEM-nek (United Nations Development Fund for Women)

- buszejegyeket vásárolni indián közösségek női vezetőinek egy szemináriumra, amire a jövő hét után érkeznek

-Ugyanerre a szemináriumra regisztrációs és értékelő kérdőíveket készíteni, kidekorálni a programot és a helyet ahol a képzés lesz számukra

- Kitalálni, hogyan magyarázom el 31 különböző indián közösségből érkező nőnek, akik nem mind beszélnek spanyolul, hogyan működik a digitális kamera:)

Igazi fejlesztési projekt élesben!:)

A költözés

A költözésemre egy tudat alatt állandóan dolgozó, ám, egy hirtelen nagyon drágának bizonyult hajvágás után felszínre jövő végső elhatározás és a Gondviselés közös pillanatának volt köszönhető.

Történt ugyanis, hogy a főbérlőm által nekem beajánlott fodrász, bár szuperjóra vágta le a hajam, amire nagyon vágytam már, majd kiszédültem a végső ártól, ami még 10 pesóval(700-fttal) többe került, csak mert bankkártyával fizettem...(az argentinok nagyon serények abban, hogy minél kellemetlen

ebbé tegyék a bankkártyás vásárlást, azonkívül, hogy mindenféle privát adatot rá kell írni a blokkra, amikor fizetsz).

A lényeg, hogy az ajtón kilépve és a könnyeimmel küzködve, elhatároztam, hogy elköltözöm.

Egyfelől, mert a lakás, amely ugyan nagyon jól jött és gyönyörű volt, mindennel felszerelve, mégis sokba került az argentin viszonyokhoz, és az euro-peso árfolyam kedvezőtlen változásának köszönhetően, másfelől, mert a főbérlőm elleni látens ellenszenvem kezdett a felszínre törni.Ez utóbbiról most nem szeretnék írni, alapvetően életfelfogásbeli különbségekről volt szó, és annak ellenére, hogy nagyon megkönnyítette a letelepedésem a segítsége, már nagyon örülök, hogy nem kell vele soha többet találkoznom. A történet szerencsés folytatása úgy zajlottt, hogy ezen zaklatott napon kaptam egy e-mailt egy lánytól, aki a lakásában egy szobát szeretett volna kiadni, és látta a még érkezésemkor internetre feltett hirdetésemet, amiről én már szinte elfeledkeztem. Égből jövő jelnek tekintettem ezt az e-mailt, és az is volt. Telefonáltam, elmentem még aznap délután, megláttam és megszerettem a lakást szobatársostul.Másnap már fel is mondtam az előző albérletet, meglehetős ellenszenvet váltva ki a főbérlőmből, amiben igazat kellett hogy adjak neki, mivel nem kötöttünk szerződést, így azonnal tudtam távozni nagyobb anyagi veszteség nélkül, csupán 3 nap teljes lelki terrornak kitéve...Nemakarom ragozni, csak tanácsot adnék a jövőbeni önkénteseknek:

- legyetek résen, és ne próbáljatok meg sose pajtizni a főbérlővel, mert üzlet és barátság nem összekeverendő.

-próbáljatok meg szerződést kötni, az elejétől fogva, és ha úgy érzitek, hogy az m

ég nem álmaitok lakása, akkor ezt valahogy papírra vetni, hogy lehet hogy pár hónap mulva elköltöznétek

- ne fogadjatok el ajándékba mosógépet, mikrót, serpenyőt:)

A költözés egy szombati napon 1 taxis jóvoltából megesett, és életem legjobb döntése volt.

Íme az új szobám, és az új szobatársam, Lúcia, aki nemcsak az Argentínában lévő tartózkodásomat szépítette meg, hanem az is kiderült róla, hogy nagyon hasonlít rám!

A költözés emellett jó jelzés volt a számomra, hogy ha így folytatom a tárgyak, ruhák, könyvek gyűjtögetését, akkor 5 bőrönddel sem jutok haza az EVS végén:)

Visszatértem

Kedves blogolvasók!

Elnézést az egy hónapi távollétért azoktól akiknek napi betevÖjük a blogom olvasása, de nyári/téli szüneten voltam az elmúlt 3 hétben, elÖtte pedig Örült tempójú porjektírásban, ezért sokminden érdekes és tanulságos esemény lemaradt az itt közÖltekböl mint például, a költözésem, a negyedéves értelésem a fogadómnál, illetve a társadalmi életem fellendülése.
A folytatás nem várat sokat magára, addig is egy kis türelmet kérek!