Történt ugyanis, hogy a főbérlőm által nekem beajánlott fodrász, bár szuperjóra vágta le a hajam, amire nagyon vágytam már, majd kiszédültem a végső ártól, ami még 10 pesóval(700-fttal) többe került, csak mert bankkártyával fizettem...(az argentinok nagyon serények abban, hogy minél kellemetlen
ebbé tegyék a bankkártyás vásárlást, azonkívül, hogy mindenféle privát adatot rá kell írni a blokkra, amikor fizetsz).
A lényeg, hogy az ajtón kilépve és a könnyeimmel küzködve, elhatároztam, hogy elköltözöm.
Egyfelől, mert a lakás, amely ugyan nagyon jól jött és gyönyörű volt, mindennel felszerelve, mégis sokba került az argentin viszonyokhoz, és az euro-peso árfolyam kedvezőtlen változásának köszönhetően, másfelől, mert a főbérlőm elleni látens ellenszenvem kezdett a felszínre törni.Ez utóbbiról most nem szeretnék írni, alapvetően életfelfogásbeli különbségekről volt szó, és annak ellenére, hogy nagyon megkönnyítette a letelepedésem a segítsége, már nagyon örülök, hogy nem kell vele soha többet találkoznom. A történet szerencsés folytatása úgy zajlottt, hogy ezen zaklatott napon kaptam egy e-mailt egy lánytól, aki a lakásában egy szobát szeretett volna kiadni, és látta a még érkezésemkor internetre feltett hirdetésemet, amiről én már szinte elfeledkeztem. Égből jövő jelnek tekintettem ezt az e-mailt, és az is volt. Telefonáltam, elmentem még aznap délután, megláttam és megszerettem a lakást szobatársostul.Másnap már fel is mondtam az előző albérletet, meglehetős ellenszenvet váltva ki a főbérlőmből, amiben igazat kellett hogy adjak neki, mivel nem kötöttünk szerződést, így azonnal tudtam távozni nagyobb anyagi veszteség nélkül, csupán 3 nap teljes lelki terrornak kitéve...Nemakarom ragozni, csak tanácsot adnék a jövőbeni önkénteseknek:
- legyetek résen, és ne próbáljatok meg sose pajtizni a főbérlővel, mert üzlet és barátság nem összekeverendő.
-próbáljatok meg szerződést kötni, az elejétől fogva, és ha úgy érzitek, hogy az m
ég nem álmaitok lakása, akkor ezt valahogy papírra vetni, hogy lehet hogy pár hónap mulva elköltöznétek
- ne fogadjatok el ajándékba mosógépet, mikrót, serpenyőt:)
A költözés egy szombati napon 1 taxis jóvoltából megesett, és életem legjobb döntése volt.
Íme az új szobám, és az új szobatársam, Lúcia, aki nemcsak az Argentínában lévő tartózkodásomat szépítette meg, hanem az is kiderült róla, hogy nagyon hasonlít rám!
A költözés emellett jó jelzés volt a számomra, hogy ha így folytatom a tárgyak, ruhák, könyvek gyűjtögetését, akkor 5 bőrönddel sem jutok haza az EVS végén:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése