Minkét szemináriumra, amiket a fogadószervezetem- Insituto de Género, Derecho y Desarrollo (csak felidézésképp) pályázatok során valósított
meg, augusztusban került sor, melyek során végre szemtől szemben találkozhattam mindazokkal akiket a pályázatírási tevékenységeim során "kedvezményezetteknek" vagy "célcsoportnak" hívtam, de fogalmam sem volt, hogy valójában kikről is volt szó. Mindkét szeminárium nagyon sokat segített, mind a saját fantáziámat is felülmúló argentin valóság megismerésében, mind pedig, hogy további pályázatok cifra mondatai közé bele tudjam fűzni azokat a kedves arcokat, és pillanatokat akikkel ezeken a szemináriumokon találkozhattam.
Elsőként az "Encuento Interprovincial de Mujeres Jóvenes de Pueblos Originarios, Formación de los Defensoras de Derechos Humanos" címűre került sor, ami szabad fordításban annyit tesz: "Bennszülött népcsoportok fiatal nőinek interprovinciális találkozója, Emberi Jogvédők Képzése".Bár a magyar fordítás elég suta, sokszor próbálkozás után úgy gondolom ennek leginkább történelmi és földrajzi oka van, hogy magyarul bármilyen kifejezés ami a pueblos originarios, aborigen, indígena szavak megfelelője lenne- indián, bennszülött, őslakó- kicsit a történelem könyvek ágyékfedős, átfúrtorrú, lándzsával a kezében, vagy kis meztelen bébivel a mellén lógó, csodálkozva néző alakokra emlékeztet. Bár lehet, hogy ezzel csak a saját alulműveltségemet bizonyítom, ha így van, vállalom:)A találkozó 1 hétig tartott, 25 résztvevővel, 5-6 különböző népcsoportból (több mint 30 van Argentínában). Mind érzelmileg, mind tartalmilag egy nagyon nehéz találkozó volt, ha a kultúrák közötti áthidalhatatlannak tűnő szakadékok léteznek, mi-a kollégák a szervezetből( a "fehérek", ahogy a résztvevők hívtak minket)- egy ilyenen próbálkoztunk volna átjutni, több kevesebb sikerrel. A szeminárium célja az lett volna, hogy felkészítjük ("kapacitáljuk") a résztvevőket a nők jogait védő nemzetközi egyezményekről, nemzeti törvényekről, intézményekről, ahova fordulhatnak segítségért, emellett kiképezzük őket az internet használatára, és hogy hogyan adjanak interjút TV-ben, rádióban. Az ötlet zseniális és nemes, ám ami valójában történt az első foglalkozástól kezdve, hogy azzal, hogy lehetőséget adtunk nekik, hogy összegyűljenek az ország különböző részeiből, témákról mint diszkrimináció, erőszak, kirekesztés beszéljenek, megrázó és megdöbbentő történetek folyamának nyitottunk csapot, amiket nem lehetett sírás, vagy éppen émelygés nélkül elmondani sem végighallgatni.
Ezek a fogalmak mindaddig szomorúak, és az ember rosszallóan ingatja a fejét, hogy milyen világban élünk, amíg a hírekben, vagy elemzésekben olvassa a statisztikákat...de amikor szemben ül egyfehér fiúk által megerőszakolt 18 éves lánnyal, vagy végighallgatja a történetét az egyik résztvevőnek, hogyan akarták kitoloncolni a bátyját Argentínából mert a bőrszíne miatt nem hitték el, hogy a személyi igazolványa valódi lenne, és tényleg argentin...olyankor az ember nem tehet mást, mint dühöng, miközben csorognak a könnyei az arcán.
Arcot adni a szenvedésnek jól bevált marketingfogás sok nemes cél érdekében, ám együtt enni, inni, örülni, sírni, barátokra találni a szenvedők között semmivel sem összehasonítható, meghatározó élmény.
E fenti nehéz emlékek mellett sok szép és érdekes dolgot is tanulhattam, amiknek száma végtelen lenne ebben a blogban felsorolni így hát csak néhány gyöngyszem:
- Egymás között a bennszülött/indián (egyik szó rosszabb mint a másik) ember
ek hermana-hermano azaz testvérnek hívják egymást
- Számos vallások közül legkevésbé a katolikus a jellemző a hittérítő jezsuita spanyolok ellenére, a 10. században egy még náluk is erősebb hullámnak sikerült a bennszülött lakosságot megtéríteni, akiket itt evangélikusoknak hívnak, ám a szertartások, és szokásaik alapján, ahogy leírták nekem inkább a Hit Gyülekezetére hasonlítanak
- A legérdekesebb megfigyelés a beszélgetések során az volt, hogy a mondanivalójukat mindig történetekbe szövik, általános, absztrakt megállapítást szinte lehetetlen hallani tőlük, ami egyfelől nagyon színessé és megfogóvá, másfelől nagyon hosszúvá tesz minden beszélgetést, amit a szegény minimalista, gyorsaságra edzett európai agy nehezen dolgoz fel 10 perc eltelte után( főleg ha ez spanyolul van:))
Bár szervezői és projektfelelősi nehéz lenne azt mondani, hogy a "tevékenység eredményei sikerrel valósultak meg", a résztvevők mindegyike nagyon elégedetten és boldogan tért haza, és azóta is kapcsolatban vagyok néhányukkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése