Azt gondolná az ember, hogy a kiabálás a grimaszok, egy egy érzelem testi és hangi kifejezése ha nem is egyforma de hasonló jelentéstartalommal bír mindenhol a világon.Ha valaki hangosan kiabálva beszél, vagy ha éppen néz mozdulatlanul maga elé, valami üzenetet küld felénk, amit mi igyekszünk feldolgozni, mint fontos kiegészítő információt ahhoz amit a szavak jelentenek.
A színház az a hely ahol közvetlenül ki vagyunk téve, a saját kis meta értelmező- szótárunkkal való szembenézésre, amikor nem a saját életünkben éljük át a jeleneteket, hanem egy jobb esetben kényelmes székből figyelhetjük kívülállóként a színészek között folyó beszélgetések közvetlen és háttérben zajló információ áramlását. Mint néző könnyebb minderre odafigyelni, mint "színész" a saját életünkben. Ez a lehetőség különösen érdekes megfigyeléseket szül, ha egy másik ország színházába csöppenünk, melyben rengeteg eddig a mindennapi életben még fel nem fedezett kulturális különbségre figyelhetünk fel, amire nem is gondoltunk volna.
Az argentin színház faragatlan. Nem tudok jobb szót találni rá, bár nem is bírálni szeretném. A színészi játéktól elkezdve, a színház berendezésén, a nézők viselkedéséig más. "Az argentin az utcáról", aki amúgy is hangos, harsány, örök túlzásokban fogalmazó, színpadra kerülve, kihangsúlyozva, felnagyítva már már súrolja az "idegesítő" határát. Ha a felkészületlen néző nem ismeri az argentinokat legalábbis, biztosan kiszalad félidőnél, mert már nem bírja a harsánykodást, és fellengzést, ami minden karakterben ott van, még az alázatos szolgálóban is fel fel bukkan. Emellett a mobiltelefonok, széknyikorgások, hangos megjegyzések, zajok a színháztermen kívül állandó kísérői még egy drágább előadásnak is.Ám ha már volt szerencséje megismerni az argentinokat előtte, akkor szerencséje van, mert megláthatja ezek mögött a színészi játék másságait is.
Nem szeretnék színház kritikusnak feltűnni, távol áll ettől a bejegyzéstől mindenféle álszakértő vélemény nyilvánítás, csak azért akartam leírni pár sorban, tanácsként más, külföldön élők számára, hogy ha tudnak menjenek színházba...sokat tanulhatnak a társadalomról, amiben élnek, még ha azt hitték már kiismerték őket töviről hegyire...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése