Pár hete történt a felismerés velem, hogy mintegy 5 sarokra lakom egy ún. Mercado Solidario (Szolidáris Piac)-nak nevezett üzlettől, ami már a nevéből is sejthetően a méltányos kereskedelemet, vagy ahogy itt nevezik, "comercio justo"-t , a gazdaság szervezés egyik alternatív formáját képviseli. Mivel otthon az Útilapu jóvoltából volt már szerencsém megismerkedni a méltányos kereskedelem alapvető ideáival, így nagy kiváncsísággal kerestem fel az üzletet. A méltányos kereskedelemnek nagyon leegyszerűsítve az az egyszerűnek tűnő, ám a világ nagyrészén semmilyen mértékben nem megvalósuló elv az alapja, hogy a terméket előállító termelő-dolgozó, a munka értékének megfelelő, méltányos fizetést kapl , amire ráépülnek a tisztességes feltételek mellett végzett kereskedelem, demokratikus, emberi jogokat, és integritást tiszteletben tartó munkakörülmények, a nyersanyagok feldolgozásának fenntarthatósága a környezetben, a termelés hasznának a közösség fejlesztésére való fordítása és hasonló "egyértelműen" támasztott igények a termelés-fogyasztás szervezésével szemben.
Ezen célok elérése érdekében mára már számos nagy nemzetközi és nyugat európai civil szervezet és alternatív importőr vette zászlaja alá a méltányos termékek elterjesztését a kevésbé méltányos nyugati piacokon, amiket szép egyenszimbólummal, és a hozzá tartozó minőségellenőző rendszerrel kategorizálva hajóztatott vagy épp reptetett a közép-, és felsőbb társadalmi osztályok által lakott nagyvárosok negyedeinek csillivilli "Harmadik világ" boltjaiba. A kritikus hangnem nem véletlen, ugyanakkor igazságtalannak sem szabad lenni: a kizsákmányolást oly könnyen igazoló liberális világkereskedelem nem várja tárt kapukkal a méltányos termékeket, amiknek bejuttatásához bizony , az eladhatóság "trójai falovával" volt lehetőség egyáltalán ezen alternatíva megismertetésének.
A méltányos kereskedelem, vagy a nagyvilágban használatos becenevén "Fair Trade" ugyanakkor sajátságos, számomra megfoghatóbb, organikusan szerveződő változata az argentin.
A termékek messze elkerülik a csilli-villi boltokat, sőt csomagolásuk sincsen, sem pedig "fair trade védjegyük: Szövetkezetekbe szerveződött kistermelők árulják őket piacokon, vagy éppen egymás közötti csere révén eljuttatva más szövetkezetek kisboltjaiba,vásáraikra a viszonteladó szerepét nagyon ritkán bevonva. A tőlem 5 sarokra lévő bolt valójában a Cooperativa de Mercado Solidario, azaz a Szolidáris Vásár Szövetkezet nevű kis, "cég"-é, akik saját termékeiken kívül, árucsere, valamint közvetítő szerepében adnak helyet kistermelők, kézművesek, vagy más szövetkezetek termékeinek. A bolt, amely egyben tudatformáló tér( helyet ad filmklubnak, étteremnek, vitáknak, gyerekfoglalkozásoknak), mident árul. Minden egyes terméke egy-egy történet, El Trocadero élelmiszerek, El Espejo nevű papíráru szerek ( www.elespejo.tk), az Eloisa Cartonera nevű utcai kartongyűjtögetőktől vásárolt papírra nyomtatott szépirodalmi könyvek kiadója...(http://www.eloisacartonera.com.ar/), és a Jujuy északi tartományból érkező indián közösség szőttesei...mindahány emberek által, munkaórákon át gondosan, egyesével készített termékek.Persze egyből felmerül a kérdés: honnan tudom, hogy természetes alapanyagokból készült, bio-öko, embereknek való körülmények között stb....a válasz egyszerű: az árucsere, vagy együttműködés a szövetkezetek és kistermelők személyes kapcsolatán, az együttműködés feltételeinek közös megállapításán, és leginkább a közös cél a méltányos ár-szolidáris kereskedelem elterjesztéséért való küzdelmen alapszik. Bár mára már ezen itt egyszerűen "szolidárisnak" nevezett gazdasági felfogáson osztozó termelők és szövetkezetek egy Argentína méretű hálózatot építettek fel (Red Argentina de Comercio Justo), aminek célja a minél szétterjedőbb és szorosabb szövetség a szolidáris termékek népszerűsítése, valamint civil lobby szervezetekkel is rendelkeznek már, a boltba belépvén minden egyes termékre rákérdezve az üzletvezető elmondja, hogy ki készítette, honnan származik, és miből van.Nem jobb érzése-e egy ilyen sálat a nyakunkra tekerni? egy ilyen lekvárt a kenyerünkre kenni? (Gondoljunk csak a nagymamánk által kötött sáljainkra és az utánozhatatlan házi lekvárokra....)
Hogy mindez "gazdaságilag megengedhető"-e egy társadalom számára, hogy ismerje a lekvárja készítőjének a nevét, vagy hogy hány barackot tettek bele megkérdőjelezhető, de a gyakorlat szerint nem lehetetlen: a boltban található termékek ára a velük megfelelő kategóriájú ( azaz nem PVC lekvár, és nem toxikus szappan) termékeknél még egy kicsivel olcsóbbak is. Olcsóbbak,mert nem a vásárló bio-öko hisztériájának a kihasználása a cél, csupán az előállításhoz szükséges munka méltányos megfizetése. Számomra az argentin "szolidáris" termékek kulcsa a helyben előállításban, a helyi alapanyagok, helyi munkaerő, helyi fogyasztás, és ha pedig távolról érkező termékekről van szó, akkor pedig a csere lehetőségének kihasználása jelenti.Persze nem reális elvárni egy országtól, várostól, vagy falutól, hogy minden ami szem szájnak ingere heyben állítsa elő, ám ha egy polcon látok magyar szolidáris baracklevárt és brazil szolidáris kávét, nagyobb eséllyel hiszem el, hogy azt nagyon távol készített kávét ugyanolyan körülmények, és minőségi feltételek, és ugyanolyan célból állították elő mint az itthon jólismert lekváromat, és szivesebben is támogatom azt.
A méltányos kereskedelem egyik kulcsának kéne lennie minden országban a helyi termelési viszonyok-nyersanyagfeldolgozás, munkavégzés, kerekedelem méltányossá tétele, még ha nyilvánvalóan is a kizsákmányolásnak különböző szintjei is léteznek az egyes országokban a történelem okozta országok közötti diferenciálódás miatt. Nem csak importálni kell a jó minőségű, környezettel és a közösséggel egyensúlyban lévő termékeket, hanem saját házunk táján is bevezetni őket.
Megjegyzés: a boltról, és a méltányos kereskedelem hálózat kialakulásáról Argentínában az alábbi linken olvashattok spanyolul:
http://www.mercadosolidario.com.ar/blog/, http://www.enredando.org.ar/noticias_desarrollo.shtml?x=20818
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése