Útközben van 3 közért, 3 zöldséges, 2 pékség, 5 trafik, sok sok lézengő gimnazista, akik a délelőtti iskolai turnus után rakottszoknyás egyenruhában, üldögélnek a járdapadkán a trafik előtt vagy a buszra várva cigiznek. Férfiak mellett elhaladva cuppogások, füttyögések, miegymás. A legtöbbször még meg is állnak, vagy épp abbahagyják éppen végzett tevékenységeiket (pl. járdaaszfaltozás) és úgy fejezik ki visszatarthatatlan tetszésüket. Már csak mintha bogarak zümmögnének a fákon. Az irodához közeli pékségből kiinteget az eladólány, a múltkor bemutatkoztunk egymásnak, amikor megkérdeztem tőle, hogy mondják, hogy "zsömle" spanyolul.
Megérkezem az irodához, a redőnyök lehúzva sehol senki még.Miért is lenne, hiszen épp 12:55-van a munkaidő pedig csak 13:00-kor kezdődik, így 14:00-ig nyugodtan meg lehet érkezni. Ez alól kivétel, ha valami hivatalos szervvel van elintéznivalója az embernek telefonon, mert ők csak délelőtt dolgoznak. Délután kettő után még sohasem sikerült hivatalnokot elérnem. Egyébként is egy óra körültől beüt a szieszta, amit csak a közeli élelmiszerdepó méretű szupermarket nem tart be, így kihal az utca 4-ig 5-ig. Sokszor az ablakból lesem kopogó szemekkel, hogy a szemközti trafikos felébredjena délutáni pihenőből.
Az irodába belépve az ajtón bedobált leveleket nézem, nem jött nekünk semmi, az épületben lévő többi szervezet, egy közösségi rádió, egy ingyenes számitógépes oktatást végző szervezet és egy újságíró szövetkezet leveleit a közös helyre teszem. A konyhában vizet melegítek, jó lesz majd a mate-hoz, de nem szabad felforralnom,mert attól keserű lesz az íze. Termoszba öntöm és felmegyek az emeletre.
Az irodába elsőként érkezem, felhúzom a redőnyöket, bekapcsolom a számítógépeket megyek kezet mosni a mosdóba, ahol a külön kis vödörbe gyűjtött WC papír miatt melegebb napokon igazi pottyantóshoz illő "illatok" szállingóznak. Vissza az irodában megeszem a kis dobozban idáigszállított ebédemet,amit legtöbbször az útközben található ismeretlen eredetű és stílusú ázsiai vegetáriánus kifőzdében veszek, (a legjobb a rántott sütőtök) és a mintegy 200Ft kilójáért frissen vásárolt epret, és megnézem az e-mailjeimet, a facebook-ot, a híreket spanyolul, angolul, magyarul, valami klasszikus zene csatornát kapcsolok....ha épp valami sürgős teendőm van, persze azzal foglalkozom, de erre az elmúlt 8 hónapban ritkán volt példa.
Chichita a zseniális titkárnő érkezik elsőként, persze ő van hogy előttem is ott van,mert közel 75 000 Ftért dolgozik feketén az amúgy 70 éves mindig valami nagy színes fülbevalót viselő Chichita (amúgy Dolores) ,így bár félmunkaidős az állása, sokszor túlórázik.Hogy lojalitásból, vagy kötelezettségtudatból, még nem sikerült rájönnöm. Puszi a jobb orcára (szigorúan egy és a jobb oldalon), qué tal, cómo andás, qué dice, qué cuenta, cómo va, qué hacés ? Mindez a "hogy vagy rituális megkérdezési formái, és egyszerre legalább kettő félét kell használni a másik felé, pl: Hola, cómo andas, que dice? vagy Hola, que tal, cómo va?És a válasz minden esetben "Bien bien, y vos?" vagyis Jól jól és te?
Ám mindez csak rituálé, a valódi hogy vagy kérdés mindezek után következik, a mit csináltál tegnap este, mit csinálsz ma, hogy van a családod, barátod, kutyád, mit ettél reggelire, és mit csinálsz a hétvégén kérdésekkel, vagy ha éppen csináltál valamit a hogy sikerült kérdéssel folytatják az éppen csak megkezdett munkaidőt. Ezek a kérdések később a többiek érkeztével megismétlődnek, minden egyes alkalommal felém is egymás felé is, majd a válaszok, vagy épp a másikról szóló válaszok, egy kis mate egy kis keksz mellett néha, hosszabbra nyújtva is a beszámolót, sőt legtöbbször leginkább munkamegbeszélések kellős közepén, ha véletlen szóba kerül a "tegnap" az "ebéd" vagy épp a "kutya" kifejezés. Így a nap végére már mindenki fejből tudja, hogy ki mit csinált, csinál és fog csinálni.Így könnyű közvetlen, barátságos társadalomnak látszani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése