A város központjában számtalan tánciskola van, ám oda buszoznom kell mindig, ezért kicsit macerás lett volna az este 9-kor kezdődő órákra bejárni, ám nem tartott sokáig felfedeztem 3 iskolát is 1 km-es körzetben( újabb bizonyítéka a rengeteg étterem mellett, hogy a külső kerületekben is rendes élet zajlik).Még egy hétbe tellett, hogy összeszedjem a bátorságomat, és el is menjek egy órára megnézni,és nagyot hibáztam volna ha sosem teszem meg.
A tánc stúdió, amit választottam 2 blokkra van a házamtól, nappal láthatatlanná teszik a lehúzott redőnyök, ám amikor feljön a hold, a stúdió megnyílik, félhomályos, diszkófényes, omladozó vakolatú, táncparkettes tükrös termek, és a tánctanár, aki gumitestével, és meglehetősen kiélt, de még így is sármos tekintetével éppen a legutóbbi fellépésének lélegzetelállító pillanatait meséli a táncoslábú nebulók által körülvéve, akik: 4 dagi lány, egyikőjük fogszabályzós is, kettejük inkább anyuka típus, egy 50 körüli nagyon lebarnult bőrü, őszhalántékú úr, egy 160cm magas izompacsirta, és egy 20 év körüli pattanásos suhanc.
Hirtelen egyetlen cím sem jut eszembe, de számos táncos film jelenet jutott eszembe, ahogy belecsöppentem ebbe a kis világba...ami nagyon nagy szeretettel fogadott, és megintcsak megerősítette a meggyőződésem, hogy az argentinoktól lehetne mit tanulni segítőkészség és emberszeretet tekintetében.
Az óra maga számos táncos sztori és mateiszogatás után, kb 45 perces késéssel elkezdődött, alaplépések, páros tánc, majd új kombinációk gyakorlásával, mindenki nagyon profin táncolt...és én csak pislogtam és botladoztam, mert rájöttem a kubai salsa tudásom mit sem ér a puerto rico-i salsához...ettől függetlenül beiratkoztam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése