Vagyis az indián falvak vására....már kezdésként gyorsan megjegyzem, hogy Rosarionak számos nagyon szinvonalas vására van hétvégenként a város több pontján, a legtöbb kézműves dolgokat árul, vannak antikvár vásárok, utcai turik,ám aminek a szinvonal is köszönhető, pályázni kell(!) az önkormányzatnál azért hogy az ember kirakodhasson.A nyerés pedig a portékák minőségétől függ.
2009. április 20., hétfő
Feria de los pueblos originarios
Vagyis az indián falvak vására....már kezdésként gyorsan megjegyzem, hogy Rosarionak számos nagyon szinvonalas vására van hétvégenként a város több pontján, a legtöbb kézműves dolgokat árul, vannak antikvár vásárok, utcai turik,ám aminek a szinvonal is köszönhető, pályázni kell(!) az önkormányzatnál azért hogy az ember kirakodhasson.A nyerés pedig a portékák minőségétől függ.
2009. április 17., péntek
pályázatírás az ENSZ-nek
2009. április 5., vasárnap
Helló Buenos Aires II.-A város
2009. április 1., szerda
Hello, Buenos Aires I.-A Villa
Első kirucanásom szűkebb otthonomból Rosarioból természetesen a közeli( 5 óra busszal) fővárosba, Buenos Airesbe vezetett, és az 5 napi élmény már a buszra szállás pillanatában megkezdődött, ugyanis miután Argentinában a busz a legfőbb közlekedési eszköz, minden busz hajó-méretű, és a különböző mértékig hátrahajtható ülések, a hozzátartozó lábtámla, és gy ébb szolgáltatások szerint léteznek különféle komfort fokozatú buszok. Én egy semi-cama(fél-ágy) típusú buszra száltam, ami az alsó típusok egyike de még ez is felülmúlt minden eddigi tapasztalatomat utazás terén.Így könnyen telt az 5 óra át a végtelen argentin földeken, és első élményem Buenos Airesből a buszpályaudvartól nem messze található villa(nyomornegyed leginkább) volt, amin a busz áthaladt. A villa talán annyira nem lehangoló hely mint egy nyomornegyed,mert számos porta egészen ház szerű, és még tisztának is tűnik messziről, ezért a putrihoz sem hasonlítanám, inkább amolyan egymás hegyére hátára( de szó szerint egymás tetejére) felhúzott téglából álló kockák, amikben emberek laknak.Első benyomásra mindjárt összedől az egész, egy tetőszerkezetnek látszó dolgok egy fiú napozik, mellette egy ablak, üveg nélkül a messzi buszból be lehet látni a lakásba.Néhány girbegurba sikátor a negyed, poros utak és rengeteg meglehetőse koszos ruházatú ember…egy busz megáll és sok kis iskolás gyerek éppen érkezik „haza”. A villa közepén focipálya, ahol mezitláb fociznak a porban. Megdöbbentő az emberek mennyisége és a szegénység látszólagos mértéke, mégis valami rendszer, és vidámság tűnik ki az egészből, ami nem tudom, hogy még ijesztőbb-e, mert talán arra késztet gondolni, hogy ezek az emberek elfogadták ezt az életmódot, és körülményeket, illetve nem csak ők, hanem az őket körülvevő szerencsésebb része a társadalomnak. Nem látsz fejcsóválást, ha a villákról van szó, sajnálatot néha, de valahogy nem érzed azt, hogy az ország körömszakadtáig meg szeretné szüntetni ezt az állapotot.
Hogy a vilák lakói-e vagy sem, nem tudom, de Buenos Airesben, úgymint Rosarioban a legtöbb koldus, vagy értelmetlen kütyüket áruló utcai árus maszatos képű, mezítlábas kisgyerek. Buenos Airesben a metrón egy nagyon nyurga, kb 6 éves kisfiú, tetőtöl tapig szutykos, egy narancsot dobál egyik kezéből át a másikba, valami nagyon fura hangon kiabál valamit, majd végigmegy minden utas mellett, nyújtja a mancsát, megrázza a kezed hogy adj neki, az egyik ember pacsit ad neki a másik pesót, a szélen ülö kis család ölében kisgyerek, odamegy, megnéz a gyerek játékkardját, apu-anyu mosolyog, majd megpróbálja kivenni a kisgyerek kezéből, apu közbelép, a koldus kisfiú megrándul, hátrahőköl, folytatja a körmenetet, majd a végén beáll egy sarokba és pépessé trancsírozza a narancsot, a levét pedig szétkeni a metrókocsi padlóján a mezitlábával, közben valami ijesztő hangfekvésben vihog és ideges tekintettel mered a „nézőközönségre”. Az emberek szomorú szemmel mosolyognak rá, adnak neki egy két centavot, majd leszállnak.
Az argentin pszihé
Egy hónapnyi itt tartózkodásom után felhatalmazva érzem magam, hogy az argentin emberekről, mindennapokról hiteles forrásként feltüntetve magam számolhassak be.( azért a Lonely Planet útikalauzomból is szeretnék néhány érdekes adatot idézni).
Az argentinok rettenetesen kedves és bizalommal teli emberek. Bármilyen kérdést bármikor nyugodtan feltehetsz nekik, nem fordulnak el, vagy morogják, hogy nem tudom undokul, sőt a legtöbb esetben még megkérdezik még, hogy, hogy vagy, és nagyon örülnek, ha felfedezik, hogy külföldi vagy, nagy csodálkozás, amikor kiderül, hogy messze Európából, és a végén mindig megdicsérnek, hogy milyen szépen beszélsz spanyolul. ( Pár napja egy néni a patikában megkérdezte, hogy beszélek-e angolul, és nagyon megdicsért, hogy „mi európaiak” mindannyian beszélünk angolul,hehe). Ha a boltban venni akarsz valamit és nincs, a boltos a legtöbbször elmagyarázza, hogy hol találod meg a konkurenciát, ahol megkapod amit szeretnél. A buszsofőr egyenesen turinformnak is nevezhetnénk, mert bemondod, hogy hova szeretnél menni, és hátra kiabál ha le kell szállnod. Ha térképpel kószálsz, számos alkalommal odamennek hozzád és nagyon szeretnének segíteni( ez nem mindig annyira hasznos, mint amennyire tűnik).A buszokon nagy erkölcsi rend uralkodik, ha felszáll egy idős, vagy egy kismama, szempillantás alatt felpattan valaki, egy másodpercig sem kell tétován álldogálniuk a robogó buszon. Az éttermekben teletömnek kajával, és még el is viheted szemberebbenés nélkül, dobozban az ételt ( mint tudjuk ez otthon, néha még zavarba ejtő kérés a pincértől).Az argentinok, nagyon körülményesen kommunikálnak egymással, köszönés után mielőtt rátérnének a lényegre, még megkérdezik, a rokonokat, ismerősöket, időjárást, és mintegy észrevétlenül, mintha mellékes is lenne, fűzik hozzá valódi mondanivalójukat(pl. akkor és akkor találkozzunk). Ennek megfelelően, hogy legyen mit kérdezni, mindent tudni akarnak a családodról, párkapcsolatodról, sokkal inkább mint a munkádról, vagy a tanulmányaidról. Minden találkozásnál és köszönésnél kötelező a jobb arcra adott 1 darab puszi, nem kell feltétlenül jó ismerősnek lenni hozzá. Mint minden dél-amerikai nép, rájuk is igaz, hogy hangosak, de jelentős decibel-beli eltérés van, azok között, akik nyíltan olasz bevándorlókként élik meg argentínságukat és akik nem. Valamiért az olasz felmenőkkel bírok a legöntudatosabbak, a többiek nem dicsekednek általában, bár egy kis olasz általában mindenkiben van. Az olasz kultúra kétségtelenül túldominálja a kultúrát a spanyol mellett, ez főként az ételek terén nyilvánvaló, és bár én kevesebb spanyol ismerőssel rendelkezem mint olasszal, valamiért, szerintem a nagyon intenzív személyiségek is az olasz gyökerekre emlékeztetnek inkább. Ugyanakkor európai gyökerek ide-oda, néha meglehetősen kivillan egy egy hatás az észak-amerikai kultúrából:mint pl a számtalan mozicsatornák a tévében, eredeti nyelven, felirattal, vagy a házhozszállítási szolgálat még a gyógyszertárban is, és számomra a vacsorára a család rendelt szendvicset és kólát fogyaszt is inkább erre emlékeztetett.
A politikáról pár szóban: mint minden rendes nemzet , utálja a vezetőjét, még ha nő is, ami a női egyenlőség nagy vívmányának is nézhető lenne, ha nem a volt elnök nejéről lenne szó,akit aga helyett nevezett ki amikor 2-jára is megnyerte a választásokat. A politika ugyanakkor kevésbé téma az emberek között, a család, barátok iránti heves érdeklődés elnyomja azt.
Tehát az argentin nép egy boldog kiegyensúlyozott, vidám népségnek látszik így egy hónap után, és mégis, vagy épp ezt magyarázva egy érdekes adat az útikalauzomból: az argentin a világon egy főre eső pszichológusok, és pszichiáterek között vezető, és ezt eddig bizonyíthatom,mert az eddigi ismerőseim közül, talán 1-2-őt kivéve mind jár rendszeres terápiára.