Egy hónapnyi itt tartózkodásom után felhatalmazva érzem magam, hogy az argentin emberekről, mindennapokról hiteles forrásként feltüntetve magam számolhassak be.( azért a Lonely Planet útikalauzomból is szeretnék néhány érdekes adatot idézni).
Az argentinok rettenetesen kedves és bizalommal teli emberek. Bármilyen kérdést bármikor nyugodtan feltehetsz nekik, nem fordulnak el, vagy morogják, hogy nem tudom undokul, sőt a legtöbb esetben még megkérdezik még, hogy, hogy vagy, és nagyon örülnek, ha felfedezik, hogy külföldi vagy, nagy csodálkozás, amikor kiderül, hogy messze Európából, és a végén mindig megdicsérnek, hogy milyen szépen beszélsz spanyolul. ( Pár napja egy néni a patikában megkérdezte, hogy beszélek-e angolul, és nagyon megdicsért, hogy „mi európaiak” mindannyian beszélünk angolul,hehe). Ha a boltban venni akarsz valamit és nincs, a boltos a legtöbbször elmagyarázza, hogy hol találod meg a konkurenciát, ahol megkapod amit szeretnél. A buszsofőr egyenesen turinformnak is nevezhetnénk, mert bemondod, hogy hova szeretnél menni, és hátra kiabál ha le kell szállnod. Ha térképpel kószálsz, számos alkalommal odamennek hozzád és nagyon szeretnének segíteni( ez nem mindig annyira hasznos, mint amennyire tűnik).A buszokon nagy erkölcsi rend uralkodik, ha felszáll egy idős, vagy egy kismama, szempillantás alatt felpattan valaki, egy másodpercig sem kell tétován álldogálniuk a robogó buszon. Az éttermekben teletömnek kajával, és még el is viheted szemberebbenés nélkül, dobozban az ételt ( mint tudjuk ez otthon, néha még zavarba ejtő kérés a pincértől).Az argentinok, nagyon körülményesen kommunikálnak egymással, köszönés után mielőtt rátérnének a lényegre, még megkérdezik, a rokonokat, ismerősöket, időjárást, és mintegy észrevétlenül, mintha mellékes is lenne, fűzik hozzá valódi mondanivalójukat(pl. akkor és akkor találkozzunk). Ennek megfelelően, hogy legyen mit kérdezni, mindent tudni akarnak a családodról, párkapcsolatodról, sokkal inkább mint a munkádról, vagy a tanulmányaidról. Minden találkozásnál és köszönésnél kötelező a jobb arcra adott 1 darab puszi, nem kell feltétlenül jó ismerősnek lenni hozzá. Mint minden dél-amerikai nép, rájuk is igaz, hogy hangosak, de jelentős decibel-beli eltérés van, azok között, akik nyíltan olasz bevándorlókként élik meg argentínságukat és akik nem. Valamiért az olasz felmenőkkel bírok a legöntudatosabbak, a többiek nem dicsekednek általában, bár egy kis olasz általában mindenkiben van. Az olasz kultúra kétségtelenül túldominálja a kultúrát a spanyol mellett, ez főként az ételek terén nyilvánvaló, és bár én kevesebb spanyol ismerőssel rendelkezem mint olasszal, valamiért, szerintem a nagyon intenzív személyiségek is az olasz gyökerekre emlékeztetnek inkább. Ugyanakkor európai gyökerek ide-oda, néha meglehetősen kivillan egy egy hatás az észak-amerikai kultúrából:mint pl a számtalan mozicsatornák a tévében, eredeti nyelven, felirattal, vagy a házhozszállítási szolgálat még a gyógyszertárban is, és számomra a vacsorára a család rendelt szendvicset és kólát fogyaszt is inkább erre emlékeztetett.
A politikáról pár szóban: mint minden rendes nemzet , utálja a vezetőjét, még ha nő is, ami a női egyenlőség nagy vívmányának is nézhető lenne, ha nem a volt elnök nejéről lenne szó,akit aga helyett nevezett ki amikor 2-jára is megnyerte a választásokat. A politika ugyanakkor kevésbé téma az emberek között, a család, barátok iránti heves érdeklődés elnyomja azt.
Tehát az argentin nép egy boldog kiegyensúlyozott, vidám népségnek látszik így egy hónap után, és mégis, vagy épp ezt magyarázva egy érdekes adat az útikalauzomból: az argentin a világon egy főre eső pszichológusok, és pszichiáterek között vezető, és ezt eddig bizonyíthatom,mert az eddigi ismerőseim közül, talán 1-2-őt kivéve mind jár rendszeres terápiára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése