Ma sikeresen befejeztem és elküldtem.
Eleinte úgy gondoltam, bakfigy lesz megírni, hiszen a téma, mint az összes többi fogadószervezetem által vitt projektben a nők és az erőszak, tehát, gondoltam én a "másolás-beillesztés" technikával könnyen összedobom a pályázatot.Így persze nem siettem( azt hiszem amúgy sem tettem volna), és kvázi a beadási határidő előtt egy héttel kezdett formát kapni a pályázat...az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a mentorom, Emiliano, aki nagyon jószándékú, de kissé be van lassulva, és 36 évével, még mindig úgy tűnik, hogy hobbiból dolgozik, (van 2 macskája.....), nem igazán nyújtotta azt a típusú minőségi segítséget amire számítottam...amit ugyan úgy is nézhetünk, hogy teret engedett a kreativitásomnak, de ez 1,5 hónappal egy másik földrészen való társadalmi kontextusban való gondolkodás esetén elég nehézkes...Tehát amikor leültünk végre, 8 nappal a beadási határidő előtt hogy egyeztessünk, valahogy az "ez is egy jó ötlet" és a "nem tudom, te mit gondolsz" kissé kétségbe ejtett. Ezidőalatt, hogy ne érezzem magam tejesen haszontalannak számos cikket olvasgattam Argentína indiánjairól, mert a pályázat őket célozta volna meg, így többek között megtudtam, hogy a Tobák tartják magukat a legszebb törzsnek, illetve, hogy a witchik élve eltemeti az időseit a közösségben....aztán rájöttem hogy relevánsabb információt találok, ha megpróbálok rákeresni, egy feltűnően indán kinézetű kedves kolléga nevére, és lám lám, meg is találtam egyből a hozzá fűződő civil kezdeményezéseket, és közösségeket akivel ő dolgozik.
Mire ilyen jól kiműveltem magam indiánokból, és városban sétálgatva próbáltam beazonosítani az olvasottak alapján ki a Toba, ki a Witchi ( nem sok sikerrel), a pályázat beadása előtt 5 nappal, hazaérkezett a direktóra Peruból, és 1,5 óra alatt teljesen átalakította a projektet így az indiánokat teljesen hanyagoltuk a célcsoportból.(Kicsit sajnáltam, őket, nodehát, ez van, fut vagy 2 másik projekt velük, jelenleg)
Így végül főként 2-3 átalvatlan éjszaka után megszületett a pályázatunk, amit méltán szólíthatok többes számban, mert végeredményben az én kezem között folyt végig, bár ha tegnap nem ülnek le velem több órán át és nem javítják ki a helyesírásom, akkor szépen elúsztattam volna nekik 100 000 dollárt. Így viszont még van némi esély rá, hogy Santa Fe lakossága üdvözülhet és kamatozhat a nők elleni erőszakkal kapcsolatos tevékenységünkből.
A projekt tehát( nem húzom tovább a feszülten érdeklődők idegeit:) célul tűzi ki, hogy a márciusban az argentin nemzeti szinten elfogadott integrált nők ellen erőszakot szankcionáló törvényt minél többen megismerjék, elsősorban egyetemisták, jelenlegi funkcionáriusok, és rendőrök és kamatoztassák későbbi munkájukban. Emellett rendez egy novellapályázatot, amin a témával kapcsolatos történetek pályázhatnak, (első díj 2000 ropogós dollár!!!) amiből novelláskötetet szerkeszt és ad ki az intézet. Ez utóbbira, és a rendőrség bevonására nagyon büszke vagyok mert én találtam ki:)Vagyis legyünk őszinték teljesen...a novelláskötet a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület)honlapjáról lett hasznosítva, ha valakit érdekel http://www.nane.hu/gyogyulas/muveszet.html.
Csak megjegyzem, hogy a magyar szervezet szerint hetente meghal egy nő a családon belül erőszak áldozataként....elrettentő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése