Tarzan és Jane-avagy a nyelvtanulás

A hét két utolsó napján Emilianoval a mentorommal töltött időt szeretném a címben szereplő páros klasszikus alakításához hasonlítani, melyben ugyan Jane a Che Guevara szakállas Emiliano, és én vagyok Tarzan. Legalábbis ahogy a kommunikációs csatorna kettőnk között felépül, ahogy én nyöszörgök, mert minden szónak (jobb esetben ) is csak a kezdőbetűjét tudom, illetve sejtem, illetve, amiket egyáltalán nem tudok, csak mutogatok, ő meg mondja, mondja a szavakat, tippel, próbálja kitalálni, hogy mit akarok, ami tök felesleges, mert úgysem tudom, hogy arra a szóra gondoltam-e, amit ő ékes argentin susogással hevesen ismételget.(amit amúgy sem tudok megjegyezni, mert a következő pillanatban az agyam már túl elfoglalt a következő szóáradattal.

Ennek ellenére, 2 nap alatt sikerült az iroda új asztal bútorzatát összeállítanunk ketten, amit had ne mondjak alacsony költségvetésből oldottak meg( 2 préseltfa deszkára merevítőléceket és az oldalára szürke borítót téve ráállították 3 különböző kispolcra-ezzel felülmúlták az útilapus gyorsz-kész asztalainkat azt hiszem).

Hasonló szituációknak köszönhetően, értettem félre az egyik nap megbeszélteket, és érkeztem 2 órával azelőtt az irodához, mint mindenki más akinek kulcsa volt, mert míg én azt hittem hogy megértettem, hogy amíg mindenki egy díjátadáson lesz én vagy megyek velük vagy nem, az történt, hogy az előző nap arra bólintottam rá teljes nyugalommal, hogy ha megyek is ha nem, a város egy pontján találkozom a titkárnővel, aki odaadja a kulcsokat...Mindenesetre, az 1 órás kapualjban való üldögélés, és a többször spanyol nyelven zajló telefonhívások információfoszlányaiból(már amiket megértettem) az eset utólagos megfejtését nagy nyelvi eredménynek ítélem meg. 

Mindez nem panasz, inkább biztatás a jövő nemzedékének, hogy még a legreménytelenebb helyzetekből is ki tud jönni Tarzan. 

A napi harcoknak ugyanakkor meg van az eredménye: a nyelvi szintfelmérőn bekerültem a középfokú szintre, és határozottan kellemesen éreztem magam a másik lányhoz képest aki már 2 hónapja itt van, sokkal jobban beszéltem( szegénynek az a hátránya h angol az anyanyelve). a legszebb pillanatok emellett ha megértek egy viccet például, vagy ha a boltban nem szúrják ki hogy külföldi vagyok( ez eddig csak az egy-mondatos vásárlásoknál sikerült,ahol az "ezt kérném, köszönöm, ciao" hangzik el.)