A munkahelyem: Instituto de Genero, Derecho y Desarollo

Egy hét ittlét után már van annyi élménykém, hogy nagyjából be tudjam mutatni a fogadószervezetemet, illetve a lényeget, a munkámat, amiért ide jöttem, jöhettem.

A bejegyzés megírására különösen a tegnapi helyi bíróságon tett cirka 1 órás látogatásom késztette amikor is hivatalos papírokat vittem hitelesíttetni, de erről még később.

Már megérkezésemkor körbevezettek az irodában, ami egy 5 civil szervezet által kibérelt épületben található (ami Nyugat Európában általános, nálunk még kevésbé, hogy civilek összeköltöznek, hogy olcsóbban és hatékonyabban osszák meg forrásaikat), napterasszal ellátva:)

Bár akkor még nem annyira fogtam a kb 1 napos utazás után mindent, ma már minden nap odatalálok busszal, és megtanultam h teljesen felesleges pontosnak lenni,mert mindenki nagyon relaxed, de azért a fél óra késés túlzás.Valahol a kettő között csak kényelmesen...

A szervezet igazgatójával Susanaval, és a titkárnővel Dolores( alias Chichita-val) (akinél lakhattam is pár napig az érkezésem után) az első nap leültünk egy reuniónra, és azzal rukkoltak elő, hogy 3 hónapig, amig megtanulok rendesen spanyolul, ill megismerem a szervezetet afféle titkársegédje leszek, ami nekem tetszett. Közvetlen főnököm így Chichita lett, aki rettenetesen türelmesen, akár még betűzni is képes nekem a szavakat, hogy megértsem mi a feladatom.

Elsőként busztársaságok, és hotelek elérhetőségeit kellett keresnek a neten egy augusztusban rendezendő szemináriumhoz, ami bevallom nagy kihívásnak tűnt elsőre, de valójában az Internetkultúra mindenhol ugyanaz, így hamar sikerült a jó vágányon elindulnom. a következő feladatom a fénymásolás volt, ami Alberto szívélyességének köszönhetően már görcs nélkül a gyomromban megy. Kellemes, nem túl szellemi munka, de segít a szervezet konkrét munkáit megismerni az iratok rendezése, illetve a video és dvd téka rendszerbe foglalása. Tegnapi kalandom pedig a bíróságon zajlott, ahol megérkezvén egy 1,5 órás eltévedős kitérő után mintegy 40 embert láttam még magam előtt, és 70 sorszámot 4 ablakra...ezért elmentem valami táplálék után nézni. Szerencsére sokan feladják a várakozást, így kb 1 óra alatt én is sorra kerültem, ahol, mint mindenhol, egyből kikérdeztek h ugye külföldi vagyok, és honnan, és hogy Bundapest ugye Hungría fővárosa( amit meglepően sokan tudnak), és mindig megdícsérnek, hogy milyen szépen beszélek spanyolul. Bevallom ezek nélkül a visszajelzések nélkül lehet, hogy nagyon sötétek lennének a gondolataim, és nagyon sokban segítenek, hogy önbizalmam, és bátorságom legyen, hogy képes vagyok ezekre az ugyan egyszerűnek tűnő feladatokra, amik ugyanakkor nyelvileg nem mindig olyan egyszerűek (Pl a legyen szíves ellenőrizze az érvényességét a pecsétnek, és el kellet volna hozni az eredeti példány típusú. mondat még nem az én szintem....de kézzel lábbal és segítséggel minden megy).

A munkatársak száma és személye még nem világos számomra, de tény hogy általában mindenki nő,aki bejön az irodába, kb 30-50 évesek, és mindig nagyon szívélyesen üdvözölnek, megkérdezik hogy érzem magam, és magyaráznak is  az épp folyó dolgokról azt hiszem:). Minden nap egy-egy másik projektnek van reuniónja, amiken még egyelőre nem veszek részt, de ez is beletartozik a 3 hónapos betanulásba, ezért nem baj( egyelőre nem is értenék egy kukkot sem, és jobb előtte átnézni a dokumentációkat, megtanulni a szavakat, mint költségvetés, pályázat, célok, workshop stb...Amúgy a rendszer szerencsére nem tűnik idegennek, nagyon hasonló egy projekt menete,illetve dokumentációja, amiket legalább is eddig láttam.

Általában képzéseket tart a szervezet hátrányos helyzetű nők számára, főként a jogaikról, szexuális, és családalapítási szabadságukról, és egészségükről erőszak elleni fellépésre bíztatja őket. Hasonló dolgokat csinál gyerekek számára is, illetve részt vesz tüntetéseken, mint ahogy hétfőn is 2 fiatal lány halálával kapcsolatban, akik feketén abortuszt csináltattak, majd fertőzés miatt bementek a közkórházba, ahol meghaltak, és a kórház pedig próbálta elhallgatni az egész esetet, mivel az abortusz tilos Argentinában! Persze akinek van pénze megcsináltatja az abortuszt ugyanazokkal az orvosokkal akik a kórházban dolgoznak, csak sok pénzért a magánklinikáikon, és bár ugyanúgy feketén, de legalább biztonságban.