Tarzan és Jane-avagy a nyelvtanulás

A hét két utolsó napján Emilianoval a mentorommal töltött időt szeretném a címben szereplő páros klasszikus alakításához hasonlítani, melyben ugyan Jane a Che Guevara szakállas Emiliano, és én vagyok Tarzan. Legalábbis ahogy a kommunikációs csatorna kettőnk között felépül, ahogy én nyöszörgök, mert minden szónak (jobb esetben ) is csak a kezdőbetűjét tudom, illetve sejtem, illetve, amiket egyáltalán nem tudok, csak mutogatok, ő meg mondja, mondja a szavakat, tippel, próbálja kitalálni, hogy mit akarok, ami tök felesleges, mert úgysem tudom, hogy arra a szóra gondoltam-e, amit ő ékes argentin susogással hevesen ismételget.(amit amúgy sem tudok megjegyezni, mert a következő pillanatban az agyam már túl elfoglalt a következő szóáradattal.

Ennek ellenére, 2 nap alatt sikerült az iroda új asztal bútorzatát összeállítanunk ketten, amit had ne mondjak alacsony költségvetésből oldottak meg( 2 préseltfa deszkára merevítőléceket és az oldalára szürke borítót téve ráállították 3 különböző kispolcra-ezzel felülmúlták az útilapus gyorsz-kész asztalainkat azt hiszem).

Hasonló szituációknak köszönhetően, értettem félre az egyik nap megbeszélteket, és érkeztem 2 órával azelőtt az irodához, mint mindenki más akinek kulcsa volt, mert míg én azt hittem hogy megértettem, hogy amíg mindenki egy díjátadáson lesz én vagy megyek velük vagy nem, az történt, hogy az előző nap arra bólintottam rá teljes nyugalommal, hogy ha megyek is ha nem, a város egy pontján találkozom a titkárnővel, aki odaadja a kulcsokat...Mindenesetre, az 1 órás kapualjban való üldögélés, és a többször spanyol nyelven zajló telefonhívások információfoszlányaiból(már amiket megértettem) az eset utólagos megfejtését nagy nyelvi eredménynek ítélem meg. 

Mindez nem panasz, inkább biztatás a jövő nemzedékének, hogy még a legreménytelenebb helyzetekből is ki tud jönni Tarzan. 

A napi harcoknak ugyanakkor meg van az eredménye: a nyelvi szintfelmérőn bekerültem a középfokú szintre, és határozottan kellemesen éreztem magam a másik lányhoz képest aki már 2 hónapja itt van, sokkal jobban beszéltem( szegénynek az a hátránya h angol az anyanyelve). a legszebb pillanatok emellett ha megértek egy viccet például, vagy ha a boltban nem szúrják ki hogy külföldi vagyok( ez eddig csak az egy-mondatos vásárlásoknál sikerült,ahol az "ezt kérném, köszönöm, ciao" hangzik el.)

A feminizmusról

Mint nőket védő szervezet, kikerülhetetlenül és logikusan érintett a fogadószervezetem a feminista kérdésekben, így volt szerencsém egy kávéházi beszélgetéshez, egy Marta Dillon nevű újságíró prezentálásában csütörtökön.

Sajnos a nyelvi nehézségek miatt a témából keveset fogtam, de azt hiszem a lényeg a cím alapján is" Miszerint a feminizmus a közélet margóján van", az volt , hogy nem veszik a nőket komolyan. Illetve amint összegyűlnék többen, és kinyilvánítják, hogy ők nők, máris extrémek, álmodozók, szentimentálisak...Pedig lenne miért kiállni. Argentínában a legégetőbb téma, az abortusz-kérdés, ami tilos. A beszélgetésből, még érdekességként tűnt fel( vagyis főleg nekem, mert egyike volt a kevés dolgoknak, amiket a kötőszavakon kívül ,megértettem), hogy az argentin elnök, aki egy hölgy, Cristina Fernandez de Kirchner női mivoltát gyakran használja fel arra, hogy feministának tüntesse fel magát. Ám mindez nehezen egyeztethető össze a ténnyel, hogy nem támogatja az abortusz legalizálását, szemet húgy a kb. hetente feketén elvégzett abortusz és az általa okozott fertőzések miatt meghal egy-egy fiatal lány, és még a vezetéknevében is azt azasszonynév formát használja (de Kirchner, azaz "Kirchner tulajdona"), ami nemcsak hogy ahimsovinisztább formája a házasság kifejezésének, de még tilos is használni Argentínában.

Az este tanulsága ugyanakkor számomra mégis más volt. Az Intézetem igazgatójának férjén és fián kívül, és a pincéreket leszámítva, csak nők ültek a hallgató közönség  soraiban...

A munkahelyem: Instituto de Genero, Derecho y Desarollo

Egy hét ittlét után már van annyi élménykém, hogy nagyjából be tudjam mutatni a fogadószervezetemet, illetve a lényeget, a munkámat, amiért ide jöttem, jöhettem.

A bejegyzés megírására különösen a tegnapi helyi bíróságon tett cirka 1 órás látogatásom késztette amikor is hivatalos papírokat vittem hitelesíttetni, de erről még később.

Már megérkezésemkor körbevezettek az irodában, ami egy 5 civil szervezet által kibérelt épületben található (ami Nyugat Európában általános, nálunk még kevésbé, hogy civilek összeköltöznek, hogy olcsóbban és hatékonyabban osszák meg forrásaikat), napterasszal ellátva:)

Bár akkor még nem annyira fogtam a kb 1 napos utazás után mindent, ma már minden nap odatalálok busszal, és megtanultam h teljesen felesleges pontosnak lenni,mert mindenki nagyon relaxed, de azért a fél óra késés túlzás.Valahol a kettő között csak kényelmesen...

A szervezet igazgatójával Susanaval, és a titkárnővel Dolores( alias Chichita-val) (akinél lakhattam is pár napig az érkezésem után) az első nap leültünk egy reuniónra, és azzal rukkoltak elő, hogy 3 hónapig, amig megtanulok rendesen spanyolul, ill megismerem a szervezetet afféle titkársegédje leszek, ami nekem tetszett. Közvetlen főnököm így Chichita lett, aki rettenetesen türelmesen, akár még betűzni is képes nekem a szavakat, hogy megértsem mi a feladatom.

Elsőként busztársaságok, és hotelek elérhetőségeit kellett keresnek a neten egy augusztusban rendezendő szemináriumhoz, ami bevallom nagy kihívásnak tűnt elsőre, de valójában az Internetkultúra mindenhol ugyanaz, így hamar sikerült a jó vágányon elindulnom. a következő feladatom a fénymásolás volt, ami Alberto szívélyességének köszönhetően már görcs nélkül a gyomromban megy. Kellemes, nem túl szellemi munka, de segít a szervezet konkrét munkáit megismerni az iratok rendezése, illetve a video és dvd téka rendszerbe foglalása. Tegnapi kalandom pedig a bíróságon zajlott, ahol megérkezvén egy 1,5 órás eltévedős kitérő után mintegy 40 embert láttam még magam előtt, és 70 sorszámot 4 ablakra...ezért elmentem valami táplálék után nézni. Szerencsére sokan feladják a várakozást, így kb 1 óra alatt én is sorra kerültem, ahol, mint mindenhol, egyből kikérdeztek h ugye külföldi vagyok, és honnan, és hogy Bundapest ugye Hungría fővárosa( amit meglepően sokan tudnak), és mindig megdícsérnek, hogy milyen szépen beszélek spanyolul. Bevallom ezek nélkül a visszajelzések nélkül lehet, hogy nagyon sötétek lennének a gondolataim, és nagyon sokban segítenek, hogy önbizalmam, és bátorságom legyen, hogy képes vagyok ezekre az ugyan egyszerűnek tűnő feladatokra, amik ugyanakkor nyelvileg nem mindig olyan egyszerűek (Pl a legyen szíves ellenőrizze az érvényességét a pecsétnek, és el kellet volna hozni az eredeti példány típusú. mondat még nem az én szintem....de kézzel lábbal és segítséggel minden megy).

A munkatársak száma és személye még nem világos számomra, de tény hogy általában mindenki nő,aki bejön az irodába, kb 30-50 évesek, és mindig nagyon szívélyesen üdvözölnek, megkérdezik hogy érzem magam, és magyaráznak is  az épp folyó dolgokról azt hiszem:). Minden nap egy-egy másik projektnek van reuniónja, amiken még egyelőre nem veszek részt, de ez is beletartozik a 3 hónapos betanulásba, ezért nem baj( egyelőre nem is értenék egy kukkot sem, és jobb előtte átnézni a dokumentációkat, megtanulni a szavakat, mint költségvetés, pályázat, célok, workshop stb...Amúgy a rendszer szerencsére nem tűnik idegennek, nagyon hasonló egy projekt menete,illetve dokumentációja, amiket legalább is eddig láttam.

Általában képzéseket tart a szervezet hátrányos helyzetű nők számára, főként a jogaikról, szexuális, és családalapítási szabadságukról, és egészségükről erőszak elleni fellépésre bíztatja őket. Hasonló dolgokat csinál gyerekek számára is, illetve részt vesz tüntetéseken, mint ahogy hétfőn is 2 fiatal lány halálával kapcsolatban, akik feketén abortuszt csináltattak, majd fertőzés miatt bementek a közkórházba, ahol meghaltak, és a kórház pedig próbálta elhallgatni az egész esetet, mivel az abortusz tilos Argentinában! Persze akinek van pénze megcsináltatja az abortuszt ugyanazokkal az orvosokkal akik a kórházban dolgoznak, csak sok pénzért a magánklinikáikon, és bár ugyanúgy feketén, de legalább biztonságban. 

Heladería

Az argentin kultúrát befolyásoló olasz emigráns gyökerek létezését legkönnyebben a fagylaltozókról lehet megismerni. Kábé 2 euróért 3 akkora gombóc fagylaltot lehet vásárolni, hogy az simán felér egy ebéddel vagy vacsorával, és minimum 40 féle ízben létezik Fontos helyi specialitás a Dulce de Leche, amit a karamell ízű joghurthoz lehetne leginkább hasonlítani, és állítólag a háború után idemenekülő európai emigránsok hozták be Argentínába, ahol nagyon népszerű lett, míg Európában eltűnt.( Mint ahogy a bide is....minden fürdőszobában van bide, nem tudom ki emlékszik még, az én nagymamáméknak volt kb 10 évvel ezelőtt).

Mindemellett az olaszos temperamentum is letagadhatatlan.Ha kifogsz egy családot, akik legalább 1, minimum 2 generációval feljebb olasz felmenőkkel büszkélkedik, jó helyen jársz,mert ott szeretni fognak, etetni, nevetni és kiabálni. Nekem ilyen szerencsém volt Reginával, aki az egész projekt keresésétől, megírásán át és papírok intézéséig, és most is segített nekem. A vendégszeretetnek ezt a fokát még sohasem tapasztaltam seholsem, és őszintén sokat segít abban, hogy ne érezzem magam a bolygó másik oldalán.

Az olasz gyökerek sokszor az akcentusban és hanglejtésben, gesztusokban is megmutatkozik....tegnap hajnali kettőkor egy tömött fagyizó teraszán, álmosságtól leragadó szemmel néha már úgy éreztem h nem is spanyolul beszélnek körülöttem. Itt érdemes megjegyezni, hogy az argentin spanyolban amellett, hogy a "jj" hangok helyett általában "ss" illetve "zzs" vagy néha "s-zs egyszerre" hangokat ejtenek, az élőbeszéd leginkább ahhoz hasonlít amikor Eliza  Doolittle a szájában teli üveggolyókkal próbálja a "Lent Délen Édes Éjjen Édent Remélsz"-et a my Fair Ladyből. (Máh o Ménoh= más o menos, vagy noh vámoh= nos vamos) a hispanofonoknak)

Plusz pont ezzel szemben Argentínának: a filmeket sem a tévében sem a moziban nem szinkronizálják, minden spanyol felirattal megy...így egy picit mindenki tud angolul....ez nem az első ilyen ország, ahol ezt tapasztalom(beleértve Szerbiát is) így kezd az a gyanúm lenni, hogy otthon sok a munkanélküli színész.

Alberto

Csodálatos egy olyan civil szerveztnél dolgozni, aki az ENSZ-nek csinál projekteket, de nincsen fénymásológépe, ezért a két sarokra lévő papírírószerbe kell elmenni, ami délután 4-kor nyit, és ahol egy kedves ősz szakállas bácsi dolgozik, akit Albertonak hívnak, és megdícsér, hogy milyen szépen beszélek spanyolul:)Ezekután visszaballagni a szervezethez, megrugni a bejárati ajtót, hogy forduljon a kulcs a zárban, és megenni egy vaniliás joghurtot az egész nap napsütötte teraszon.

Felszállok a buszra

A buszokat itt kétféle néven becézik.Az egyik az omnibus a másik a collectivo. De bus-nak semmiképpen.Még nem jöttem rá mi a különbség a kettő között, de sejtésem szerint a távolságit és a helyi járatot takarják.

Tegnap elengedték a  kezem, és egyedül kellett hogy eljussak az egyik lehetséges lakáshoz ahol kivennék egy szobát.Úgy kezdődött, hogy beszereztünk nekem egy térképet, amin először is feltűnt h csak néhány utca neve van kiírva, meg sok sok számmal ellátva bizonyos utcák.Illetve persze az is ami itt minden város térképén, hogy az utca hálózat, szabályos merőlegesekből és párhuzamosokból áll.Amikor megvilágosodott ez előttem, illetve a számok jelentése(vagyis hogy minden utcában megegyezik a számozás a vele párhuzamos utcával), valamint miután minden sarokra fel van festve az utca neve minden irányból, illetve az utca iránya is, megnyugodtam.Ez az én városom.

És valóban, bár reszketve szálltam fel a collectivora, hogy majd biztos eltévedek...lehetetlen.

A busz kábé minden 3. blokknál megáll(mert itt is blokkokban mérik a távolságot, miután minden olyan szabályos), így ha eltéveszted is a megállót nem kell sokat visszasétálnod.

A busz rendszer elég laza, menetrend sehol, integetni kel h megálljon, de a megállók mindenhol jelezve vannak, ha nem érvényesíted a jegyet nem tudsz felszállni, de a sofőrök készségesen segítenek ha tanácsra szorulsz, és hogy ne rohadj meg a melegtől, ajtó ablak tárva nyitva.

Valahogy a közlekedés úgy írható le, hogy minimum kritériumok vannak, de azokat mindenki tiszteletben látszik tartani.

Tehát buszos kalandom után sikerült leszállnom a megnézendő lakásnál, ami megint csak csodaszép ház, szép lakás és ratyi szoba.Nem is mert kicsi, és mert át kell gázolnod a lakótársadon, h eljuss a konyháig(aki amúgy pont úgy néz ki mint egy boszorka, és zenei producer), hanem mert az ablak az épület belsejébe néz...és ha már egy napsütéses országban vagyok akkor köszönöm nem.Így kicsit szomorkásan kezdek lemondani a központi lakásról, ami amúgy nagyon szuper környék, minden található a legközelebbi sarkokon, pl egy fagyis, amit ki is próbáltam, és letagadhatatlanul felfedeztem az olasz gyökereket benne:)

Ezek után fagyit majszolva ha már egyszer a centrumban vagyok és nem tévedtem el, elsétáltam a folyóig, ami egy naaaagy barna folyam, valahol szigetek is vannak rajta, azt hiszem azok azok amiket én túl partnak néztem, mivel 55 km széles a folyó ha jól értettem.Majd végigmentem a sétálóutcán, sikeresen megvásároltam az argentin telefonszámomat, ahol nagyon barátságosak voltak annak ellenére(vagy azért?:)) mert nem nagyon értettem h mit vásárolok, végül bementem egy C&A-ba hogy némi viszonyítást nyerjek az árakról....ami párizsi szemszögből olcsóbb, magyar szemszögből ugyanannyi.

Így eddig nem nagyon tapasztaltam azt a nagy olcsóságot amit nekem előadtak, bár lehet h mindenki akivel eddig beszéltem Nyugat -Európához mérte, és akkor igen, olcsó, de otthoni árakhoz képest, eddig két dolog kétségtelenül olcsóbb a buszjegy( kb 150 Ft) és a cigaretta(kb 300Ft a legdrágább)

A nap végén végül felültem a collectivo-ra ismét, hogy lemérjem mennyi időre van a külváros, ahol most úgy tűnik lakást kaphatok és megnyugodtam h nem is vészes, kábé 25 perc alatt eljut a busz a környékre, ahol sétálgatván felfedeztem, hogy bár van néhány lepukkantabb utca amin át kell vágni hozz, a házak maguk a környéken elég szépek és rendezettek, így nem tűnik veszélyesnek(bár ma Picsón a házigazdám elmondta h ne közlekedjek kézitáskával az utcán errefelé mert kikapják a kezemből:)Mindenesetre szombaton nézzük meg a két másik lehetőséget errefelé, és ha bármelyik is jó lesz ki veszem. Amúgy a szobák olyan 100-150 euró mindennel együtt mozognak, a lakások inkább 200-300 euróért, de azok a lakások legalább 2 szobásak.A garzon mint olyan nem igazán létezik erre:)

Bejegyzés közzététele

Landolas a masik oldalon

Osszesegeben mintegy 20 ora utazas utan egy negykereku gurulos boronddel egy nagy hatizsakkal es meg ket taskaval kitett a buenos airesi repterrol kozvetlen cimekhez szallito legkodnis kisbusz az Insgenar irodajanak epulete elott, ahol elso pillanatra sehol sem lattam egy feliratot, vagy egy csengot es 30 masodperc alatt lejatszodott bennem, hogy a vilag masik felen vagyok azt sem tudom hol, kb 45 kilonyi csomaggal es nem var senki:( De csak meg 30 masodpercet kellett varnom es mar jott is ertem ki az epuletbol egy kedves csokoladera lesult, mosolygos neni, Dolores(kesobbi neven Chichita) aki bal oldalrol adott egy puszit, amit kesobb minden koru es nemu ember is ad ha talalkoznak veled, es szigoruan csak egyet es csak a bal oldalra.

Az utazas maga nagyon kellemesen telt a British Airways jovoltabol, ami egyben a legolcsobb megoldas is volt idejonni, igy Budapest-London-Buenos Aires vonalon, egy Sao Paolo-i kiterovel, egy nagyobb turbulenciaval, horvat es francia utazotarsakkal, az ijeszto ocean feletti reszt sikerult is teljesen ataludnom.az erkezes utan a hataror fiu kedvesen mosolygott a magyar utlevelem lattan, szintugy a penzvalto, ezert mar ugy ereztem hogy szeretem Argentinat:)

a kisbuszba valo atszallas is problemamentes volt, elso remego mondataim spanyolul, amit szaszor elismeteltem a repulon, de sikeresen elo is adtam oket, es nagyon segitokeszen lassan es tagoltan valaszoltak, igy megintcsak melegseg toltotte el a szivem, hogy itt szertenek. Amikor a sofor pedig kiabalta, hogy "Kazzse Tukuman"(Tucuman utca) mar tudtam h ezzel engem hiv a beszallasra, sot mar annyira felbatorodtam h azt is megkerdeztem mikor erunk oda.(meg is ertettem a valaszt).

Az utazas felettebb kellemes volt 2 felvalta siro 10 honapos koruli kisbekatol eltekintve, mindenhol legelok, es termofoldek, lapos,lapos, estanciak(kb uradalom szepen magyarul) fele vezeto nagy fakkal szegelyezett bevezeto utak, mokas regi nagy szeles amerikai autok es sok sok kamion.

Megerkezesemkor a szervezet vezetoje Susana fogadott es meg vagy 5 masik no, mind a szervezet dolgozoi, nagyon kedvesek es egyiknek sem emlekszem a nevere, de remelhetoleg ez idovel sikerul majd. Az Insgenar egy szep centrumkozeli kornyeken egy 5 NGObol allo konglomeratum egyikekent berli az epuletet, csodaszep terasszal ellatva, es mar megerkezesemkor tisztaztuk a helyem, es a varhato feladataim. Kozos megegyeezes alapjan az elso 3 honapban a titkarnonek fogok segiteni, amik sikerul a nyelvet(kasztezzsano a helyi beceneve a spanyolnak) teljesen magameva tennem, illetve megismernem a szervezetet kivulrol belulrol.A fenti titkarno Chichita, aki nagyon cuki, bar az o spanyolja egyike a legkevesbe erthetobbeknek.Jo edzesben leszek.

A munkaoraim delutan 1tol 6ig lesznek, mert ez az iroda nyitvatartasi ideje, es ekor van ott Chichita, aki az egyetlen allando alkalmazott(ugye ismeros:) es a tobbiek vagy felig vagy alkalmamnkent vagy egyaltalan nem kapnak fizetest.A szervezet maga meglehetosen csaladi vallalkozasnak is tunik, mert susana a fonok, mint utobb kiderul Emiliano, a mentorom anyukaja:)Es van meg egy no aki ugyenezen vezeteknevvel rendelkezik.

Az iroda szep, kicsi de kellemes, es ablak melett kaptam asztalt, igy kozvetlenul elvezhetem a parat, a tropusi esoket, es a napsutest is.A megveszelo asztalon elsore eszrevettem a mate keszletet, amit valoban olyn kozossegi tevekenysegkent iszik boldog boldogtalan ahjogy azt a turista konyvek leirjak.(en is megkostoltam mar, nagyon keseru).A masodik napon levo megbeszeleshez mar in is hozzajarultam egy csomag pilota kekkszel ami nagyon izlett mindenkinek.

A vendeglatoim amig lakast talalunk Susana es a ferje Pichon, nagyon nagyon rendesek es baratsagosak, egyutt eszunk iszunk es turelemmel kivarjak mindig ahogy nagy kinszenvedve osszerakok egy egy spanyol mondatot.En egeszen jol ertem oket, bar szemelyfuggo, erdkes h a ferfiak altalaban jobban s-eznke meg zs-nek a szavakban mint a nok.altalaban az argentinok nem beszelnek tisztan, sokszor kihagynak hangokat a szavakbol ami megneheziti az ertest, de a kreativ gondolkodas soakt segit:)Az elso kerdesek felem most is mint mindenhol az "atkosrol" szolnak, bar itt is mint mindenhol a debreceni egyetem homlokzatarol leszerelet szep piros csillag miatti gyermekkori banatomon kivul nem nagyon tudok nekik meselni az altalam megelt szocializmus 4 evnyi tapasztalatarol. Emellett a szokasos Terro Hazat tudom meg elmeselni, majd megkerdezik h mit tudok Latin Amerikarol, akkor elmeselem a focistakat, meg Che Guevarat(aki egyebekent ebben a varosban szuletett) meg Peront Evitaval, es mar nagyon elegedettek.Erdekes h a turistakonyv szerint nem szeretnek az itteni diktatorikus idoszakorol bezelni ezzel szemben az leso ebednek elmeseltek nekem h mik voltak, es kesob is elojott mert a varos tele van "Nunca Mas(soha tobbe)" feliratokkal a hazfalakon, jardakon.

A lakaskereses meg folyamatban van, remelhetoleg olyan 200 euroert sikerul majd szobat furdovel talalni, a lehetoseg meg nem tisztak szamomra, de az biztos h egy szoba sokkal olcsobb mint egy egesz lakas, es nagyobb esellyel is van felszerelve.Egyet mar sikeruylt megtekinteni, a haz a folyohoz nagyon kozel, csodaszep tropusi novenyekkel befuttatott, de a szoba bar nagy volt de budi es nem volt feny benne, igy kiejtettuk egybol(egyebkent emiliano ammentorom jon velem mindenhova es segit nagyon). Ma megnezunk meg ket szobat az egyik ugyanebben a hazban lesz, igy remenykedem h ma talalunk valamit. A folyopart bar nagyon szep, de kisse messze van a kozponttol, es egyelore nem tunnek tul bizalomgerjesztonek a varosreszek amiken at kell vagni a kozpontig, es nincs is kozel.Ezzel szmebe a buszok, amiket itt collectivo-nak hivnak, olcsok (kb 15º Ft egy jegy), es ejjel-nappal mennek, valamint lehet biciklizni(amit egyelore meg nem kockaztatnek meg, latvan h itt ugy tunik mintha a piros jelzesre lehetne atkelni a zebran,ami nincs, es a zoldre meg allva maradni:))

Vegul az idojarasrol....itt most nyar vege van, ami kb 30 fokot jelent, a levego nagyon paras, de azert elviselheto, sokat esik az eso, amikor megerkeztem estetol masnap reggelig esett, es azt gondoltam mire felkelek az utca heyen egy folyo lesz, de megsem, viszont ennek koszonhetoen minden nagyon nagyon zold, es sok sok palmafa van!

Miert irok blogot?

Semmikepp sem azert hogy ezzel megroviditsem kedves barataimat es csaladtagjaimat a szemelyes beszamolok izgalmaval( bar teny, hogy szamomra egyszerubb egyszer szepen stilizalt formaban eloadni a velem torteno kalandokat), nem is a szemelyes titkaimat szeretnem megosztani a cybernagykozonseggel, akik a google-ba beirvan az Argentina szot veletlenul idetevednek es megbotrankoznak egy ujabb szemelyisegkereseso blogozo hozzajarulasan a magyar szorakoztato irodalomhoz.

A blog celja ezzel szemben, hogy mindazok szamara akik segitettek, hozzajarultak, es biztattak ahhoz a hosszu folyamathoz aminek eredmenyekent itt lehetek beszamoljak az egyutt elkepzelt es a valosag kozotti kulonbsegekrol es hasonlosagokrol, valamint hogy a jovoben Argentinaban Europai Onkentes Szolgalatra vetemedoknek,vagy egyszeruen csak Argentinaban letelepedni vagyoknak segitsegeul szolgaljak.

A fentiek miatt ennek a blognak egy reszet angolul kellene irnom, aminek a technikai megoldasan meg gondolkozom, addig is patience.

Remelem elvezheto es hasznos lesz mindenki szamara aki erdeklodik a szerzo vagy a tema irant:)